Boldogságfalva ott van ahol testi-lelki egységben és harmóniában élünk önmagunkkal, minden egyes élőlénnyel és a természettel.

(kanálforradalmár)

A szőnyeg (The rug)

Olvass tovább

Az igazi szeretet

Az emberek általában úgy definiálják, hogy a szeretetnek önzetlennek, eleresztőnek, szabadságot adónak kell lennie… Egyetértetek? Emlékeztek Szent Pál meghatározására: ilyen meg olyan, nem panaszkodik, szabadságot biztosí­t, alázatos… Egyetértetek? Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ez azt jelenti, hogy kezdők vagytok még a szeretet iskolájában.... Olvass tovább

Vadludak

A lúd minden egyes szárny csapásával felhajtó erőt ad az őt követő madárnak. A V-alakzat miatt a csapat 71%-kal távolabb tud eljutni, mintha minden liba egyedül repülne. Ha egy lúd kiválik az alakzatból, azonnal érzi a magányos repülés erőfeszí­tését és a meg növekedett lég ellenállást. Ezért a lehető leggyorsabban visszatér csoportba, hogy ne... Olvass tovább

Látogatás

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább. Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal. Papí­rzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak. –... Olvass tovább

Márpedig számí­t

Volt egyszer egy bölcs, aki az óceán partjára járt í­rni. Nagyon különleges ember volt, ugyanis a kultúra két legjavát kapcsolta össze: egyszerre volt költő és tudós. Eme két szemszögből éleslátással és gyönyörűen í­rt a világról és a benne betöltött szerepünkről. Az volt a szokása, hogy a parton sétált, mielőtt munkához látott volna. Egy nap épp... Olvass tovább

Az éjszaka vége

Egy guru azt kérdezte a taní­tványaitól, miből tudják megmondani, hogy véget ért az éjszaka, és elkezdődött a nappal. Az egyik azt mondta: – Ha a távolban látsz egy állatot, és meg tudod mondani, hogy az tehén, vagy ló. – Nem – mondta a guru. – Ha ránézel egy távolban lévő fára, és meg tudod mondani, hogy az körtefa, vagy... Olvass tovább

írvácska

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: Hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák. A tölgyhöz fordult. – Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő – mondta a tölgy. A fenyőre nézett. – Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző. A... Olvass tovább