Úszás

Rossz idő közelgett, az égen északról sötét felhők gomolyognak, de a nap még rásütött a révészre, akit megszólí­tott a hí­res filozófus:
– Mennyi idő alatt viszel át a túlpartra?
– A csónakos í­gy válaszolt: – Talán fél óra, netán kicsivel több vagy kevesebb. A széltől és az áramlástól függ…Jön a vihar, meg kellene várni mí­g elhalad. Veszélyes, nagyon veszélyes, uram!
– No csak siess – utasí­totta a nagy hí­rű filozófus, aki földesúrhoz volt hivatalos.Jó beszélője volt a nagy filozófusnak, megszokta a szót, általában körülvették taní­tványai, hódolói, akiket taní­tott és melengetett a nagy gondolataival.
– Ismered a szent í­rásokat, atyafi?
– A csónakos válaszolt: – Hogy én, uram? Hiszen olvasni is alig tudok…
– Azt látom! És mi a véleményed a szolipszizmusról?
– A révész ekképpen felelt: – Az mi? Még életemben nem hallottam róla…, uram.
– Hogy sajnállak téged, és minden hozzád hasonló buta, együgyű embert! Filozófiai ismeretek hí­ján értelmetlenül telt el a fél életetek!
– Igen, uram, mi tanulatlan emberek nagyon szerencsétlenek vagyunk! – volt a válasz.
– Logikáról hallottál-e, az Üdvtanról? Vagy a ….
– egyszerre csak kitört a vihar, heves forgószél kerekedett és leszakadt az ég. A ladik – a csónakos minden erőfeszí­tése ellenére – csak úgy hánykolódott a bőgő szélben.
– De,uram, hadd kérdezzem meg, tudsz-e úszni? – kérdezte a csónakos.
– Nem én!- No akkor, uram, értelmetlenül telt el az egész életed – válaszolt a révész a legcsekélyebb irónia nélkül, annál több aggodalommal.A csónak egyszerre felborult, a révész erős karcsapásokkal a partra úszott, mí­g a bölcs a nagyszerű filozófiai műveltségével együtt eltűnt a tajtékokban.