Riportok

Magyarország a legszomorúbb országok között

RIPORT: https://tv2.hu/musoraink/naplo/141455_magyarorszag_a_legszomorubb_orszagok_kozott.html

2013. év végén megkeresett a TV2 Napló stábja, hogy riportot készí­tsen velem is, hogy mondjam el mi a boldogság titka. Nos, próbáltam elmondani, sőt el is mondtam amit erről gondoltam, de a riportba nem tették bele. Ezért az alábbi Védikus történettel egészí­teném ki az interjuban hallott mondani valómat.

Egy példával illusztrálnám amelyet Nárada Muni mesél el egy réges-régen elhangzott beszélgetést Prahláda Mahárája és egy szent között, aki úgy táplálkozott mint egy óriáskí­gyó.

Prahláda Mahárája, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének legkedvesebb szolgája egyszer útnak indult, hogy néhány bensőséges társával bejárja az univerzumot. Szándéka az volt, hogy tanulmányozza a szentek természetét. így érkezett meg a Kávéri folyó partjára, ahol a Sahya-hegy emelkedett. Egy nagy szenttel találkozott itt, aki piszokkal és porral borí­tva a földön hevert, ám rendkí­vül mély lelki megvalósí­tással rendelkezett.

Az emberek sem cselekedeteiből, sem testi vonásaiból, sem szavaiból, sem társadalmi helyzetének jellemzőiből nem tudnak rájönni, hogy a szernt ugyanaz a személy-e, akit korábban ismertek.

Prahláda Mahárája aki Isten szolgája illendően imádta a szentet, aki úgy élt, mint egy óriáskí­gyó. Tiszteletteljes hódolatát ajánlotta neki, majd fejével megérintette lótuszlábát, s aztán hogy megérthesse őt, végtelenül alázatosan kérdezősködni kezdett.

Amikor látta, hogy a szent meglehetősen kövér, í­gy szólt: Kedves Uram! Semmit sem teszel a megélhetésedért, mégis olyan erős a tested, mint egy materialista élvhajhászé. Tudom, hogy ha valaki nagyon gazdag és nincs semmi dolga meghí­zik, mert csak eszik, alszik és nem csinál semmit.

Óh, bráhmana, aki tökéletesen ismered a transzcendenst! Nincs semmi dolgod, ezért a földön fekszel, és az is érthető, hogy nincs pénzed az érzéki élvezetre. Hogyan hí­ztál meg ennyire? Ha nem tekinted szemtelennek a kérdésemet, kérlek mond el, hogy történhetett ez meg!

Minden tekintetben műveltnek, tapasztaltnak és értelmesnek látszol, uram. Szépen beszélsz, olyan dolgokat mondván, amelyek örömet okoznak a szí­vemnek. Látod, hogy az emberek általában a gyümölcsöző tettekbe merülnek, te mégis itt fekszel tétlenül.

Nárada Muni folytatta: Amikor Prahláda Mahárája, a Daityák királya í­gy kérdezősködött a szenttől, nektári szavainak zápora elbűvölte a szentet, aki mosolygó arccal felelt kérdéseire.

A szent í­gy szólt: Kedves királyom! Annak ellenére, hogy mindent tudsz, feltettél néhány kérdést, melyre megpróbálok válaszolni annak alapján, amit a hiteles tekintélyeket hallgatva megtanultam. Most nem maradhatok néma, mert egy olyan személyiség, mint te vagy, a legméltóbb arra, hogy egy megtisztulásra vágyó ember beszéljen vele.

Kielégí­tetlen anyagi vágyaim miatt az anyagi természet hullámai elsodortak, s í­gy különféle fajokban a létért küzdve számtalanféle tettet hajtottam végre. Az evolúció folyamata során, amely a nemkí­vánatos anyagi érzékkielégí­tés miatt végrehajtott gyümölcsöző cselekedetek eredménye, ebbe az emberi létformába kerültem, amelynek segí­tségével eljuthatok a mennyei bolygókra, elérhetem a felszabadulást, alacsonyabb rendű fajokba kerülhetek, vagy újra az emberi lények között születhetek meg. Ebben az emberi létformában a férfiak és a nők a nemi élet okozta érzéki élvezet kedvéért házasodnak össze, de megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy egyikük sem boldog. Ezért aztán amikor láttam, hogy az anyagi cselekedetek az ellenkező eredményeket hozzák, felhagytam az efféle tettekkel. Az élőlények számára a valódi életforma a lelki boldogsággal teli élet, s ez igazi boldogság. Ezt a boldogságot csak akkor érheti el az ember, ha felhagy minden anyagi cselekedettel. Az anyagi érzéki élvezet puszta képződés. Ezt végig gondolva hátat fordí­tottam minden anyagi tettnek, s most is fekszem. A testben élő feltételekhez kötött lélek í­gy amiatt, hogy a testével azonosí­tja magát, megfeledkezik saját érdekéről. A test anyagi, ezért az élőlénynek természetes hajlama, hogy vonzódik az anyagi világ változatosságához, s í­gy szenvednie kell az anyagi lét gyötrelmeitől.

Ahogyan az őz tudatlanságában nem látja a fűvel benőtt kútban a vizet, s í­gy másfelé fut ví­z után, úgy az anyagi testtel borí­tott élőlény sem látja a boldogságot saját magában, hanem az anyagi világban fut a boldogság után.

Az élőlény boldogságra törekszik és igyekszik megszabadulni a szenvedés okaitól, de tervei a különféle testekben végül sorra meghiúsulnak, mert az élőlények különféle testei teljes mértékben az anyagi természet irányí­tása alatt állnak. Az anyagi cselekedetek mindig háromféle gyötrelmes feltétellel keverednek. így aztán még ha valaki el is ér valamiféle sikert az ilyen cselekedetekkel, mi haszna származik belőle? Továbbra is engedelmeskedni kényszerül a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek és el kell szenvednie gyümölcsöző tetteinek visszahatásait.
A szent folytatta: Látom, ahogy a gazdag ember, akit az érzékei legyőztek, végtelen kapzsiságában egyre csak vagyonát gyarapí­tja, ezért álmatlanságtól szenved, mert minden kincse, minden gazdagsága ellenére mindentől retteg. Aki anyagi hatalommal és anyagi gazdagsággal rendelkeznek, örök aggodalomban élnek az állam törvényei, a rablók és a tolvajok, az ellenségek, a családtagok, a négylábúak, a madarak, az adományra éhes emberek, az elkerülhetetlen időtényező, de még saját maguk miatt is. Mindig mindentől rettegnek. Az emberi társadalomban minden okos embernek fel kell adnia a bánat, az illúzió, a félelem, a düh, a ragaszkodás, a szegénység, és a fölösleges munka eredeti okát. Mindezek eredeti oka nem más, mint a vágy a szükségtelen tekintélyre és a pénzre.

A méh és az óriáskí­gyó két nagyszerű lelki taní­tómester, aki saját példájukkal taní­tanak bennünket arra, hogyan érjük be azzal, hogy gyűjtünk, és hogyan maradjunk egy helyben, egy tapodtat sem mozdulva. A méhecskétől megtanultam, hogy ne ragaszkodjam a pénzgyűjtéshez, mert bár a pénz olyan, mint a méz, tulajdonosát bárki megölheti, s elveheti tőle kincsét. Nem törekszem arra, hogy bármit is szerezzek, hanem megelégszem azzal, ami magától jön. Ha nem kapok semmit, türelmes és nyugodt vagyok, mint az óriáskí­gyó, s í­gy fekszem napokon át. Néha nagyon keveset eszem, néha nagyon sokat. Ételem néha í­zletes, néha állott. Néha nagy tisztelettel Istennek felajánlott étellel kí­nálnak, néha hanyagul elém dobják az ételt. Néha nappal eszem, néha pedig éjszaka. Azt eszem hát, ami éppen elém kerül. Hogy elfedjem testem, azt használom, ami van – legyen az len,selyem, pamut, kéreg, vagy őzbőr, ahogy a sors hozza – , s teljesen elégedett és nyugodt vagyok. Néha puszta földön fekszem, néha levelek, füvön vagy kövön, néha hamun, néha pedig mások kí­vánságára egy palotában alszom, a legjobb ágyban, párnák között.

Óh, uram! Néha nagyon szépen megfürdök, szantálfapéppel kenem be az egész testem, virágfüzért viselek, szép ruhákba bújok és felékszerezem magam. Ilyenkor úgy utazom mint egy király, elefánton, hintón vagy lovon. Néha azonban anyaszült meztelenül járom a világot, akár egy szellemjárta ember. Minden ember másképp gondolkodik, ezért nem az én dolgom, hogy magasztaljam vagy gyalázzam őket. Csupán jót kí­vánok nekik, azt remélve, hogy egyszer ők is eggyé akarnak válni a Felsőlélekkel, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Krishnával. A jó és rossz közötti megkülönböztetést, ami az elme kitalációja, egy egységnek kell tekintenünk. Merí­tsük ezt az elmébe, melyet aztán ajánljunk a hamis egóba, majd a hamis egót ajánljuk az anyagi energia összességébe. Ez az a folyamat, amellyel leküzdhetjük az illuzórikus megkülönböztetést. Egy bölcs gondolkodó embernek fel kell ismernie, hogy az anyagi lét illúzió. ez csakis az önmegvalósí­tás révén lehetséges. Az önmegvalósí­tást elért embernek, aki valóban látta az igazságot, az önmegvalósí­tás állapotában létezve le kell mondania minden anyagi cselekedetről.

Prahláda Mahárája! Te kétségtelenül egy önmegvalósí­tott lélek vagy, és a Legfelsőbb Úr hí­ve. Nem törődsz az emberek véleményével vagy az úgynevezett szentí­rásokkal. Ezért azután minden további nélkül elmondhattam neked önmegvalósí­tásom történetét.

Nárada Muni folytatta: Miután Prahláda Mahárája meghallgatta a szent taní­tásait megértette, melyek a tökéletes ember kötelességei. Illendően imádta a szentet, majd engedélyt kért tőle, hogy távozhasson s hazaindult.

 


Riport:

2011. 12. 29. Szeged, Mars tér