Egy távol-keleti császár élemedett kora miatt tudta már, hogy eljött az idő, hogy kiválassza az utódját. Ahelyett, hogy az egyik miniszterét vagy gyermekét választotta volna ki, másként határozott. Egy napon összehívta a fiatalokat az udvarában. Azt mondta nekik:
– Ideje lemondanom a trónról és kijelölnöm a trónörököst. Úgy döntöttem, hogy közületek választom ki, hogy ki legyen az. – A gyerekek megdöbbentek. A császár így folytatta: – Ma mindenkinek adok egy nagyon különleges magot. Azt akarom, hogy ültessétek el a magokat, öntözzétek és gyertek vissza hozzám a mai naptól számítva egy év múlva azzal, ami kinőtt a magból. Akkor majd megvizsgálom a növényeket, és akiét választom, az lesz a következő császár.
Egy Ling nevű fiú is ott volt aznap, és ő is kapott egy magot, akár a többiek. Hazament és izgatottan elmesélte édesanyjának a történetet. Anyukája segített neki szerezni egy cserepet és virágföldet, elültették a magot és gondosan öntözték. Minden nap meglocsolta és figyelte, vajon nőtt-e már. Három hét múlva a többi fiatal közül páran elkezdtek a magoncaikról beszélni, arról a növényről, amelyet nevelgettek. Ling továbbra is figyelte a magoncát, de még csak ki sem csírázott. Eltelt a harmadik, negyedik, ötödik hét is. Még mindig semmi. Ekkorra a többiek már a növényeikről társalogtak, de Lingnek nem volt semmiféle növénye, ezért úgy érezte, kudarcot vallott. Fél év telt el, s még mindig semmi sem nőtt ki Ling cserepéből. Tudta, biztos elpusztította a magot. Mindenki fákat és magas növényeket nevelt, de neki semmije sem volt. Ling azonban nem szólt semmit erről a barátainak. Csak várta, hogy kihajtson a mag.
Letelt az egy év, és a királyság minden fiatalja elvitte a növényét az udvarba, hogy a császár láttamozhassa. Ling azt mondta az anyjának, hogy ő nem hajlandó elvinni az üres cserepet.
– Légy becsületes és vállald, mi történt! – Ling tudta, hogy anyjának igaza van, s gombóccal a torkában elvitte az üres cserepet a palotába. Amikor Ling megérkezett, elcsodálkozott, milyen sokféle növényt gondozott a többi fiatal. Mind sudár és gyönyörű volt. Ling letette a földre a saját edényét, mire a többi gyerek közül sokan kinevették. Páran megsajnálták és csak annyit mondtak:
– Ügyes próbálkozás!
Amikor megérkezett a császár, végignézett a termen és köszöntötte a fiatalokat. Ling megpróbált hátul megbújni.
– Milyen hatalmas növényeket, fákat és virágokat neveltetek! – szólt a császár. – Ma egyikőtöket császárrá választjuk. – Hirtelen a császár kiszúrta Linget a terem végében az üres cserepével együtt. Megparancsolta az őröknek, hogy vigyék elé a fiút. Ling megijedt. – A császár rájött, hogy kudarcot vallottam! Lehet, hogy megölet! – gondolta. Amikor Ling odaért, a császár megtudakolta a nevét.
– Ling a nevem. – felelte a fiú. Minden gyerek nevetgélt és élcelődtek rajta. A császár mindenkit csendre intett, ránézett Lingre és kihirdette a hírt a tömegnek:
– Lássátok az új császárotokat! A neve Ling. – Ling nem hitt a fülének. Arra is képtelen volt, hogy egy magot neveljen. Hogyan is válhatott császárrá? Ekkor a császár így szólt:
– Egy évvel ezelőtt mindenkinek adtam egy magot. Kértelek titeket, hogy vigyétek haza a magot, ültessétek el, locsoljátok és ma hozzátok vissza hozzám. Mindannyiótoknak előzőleg megfőzött magot adtam, amely nem csírázhat ki. Mindegyikőtök, Ling kivételével, fákat, növényeket és virágokat hozott. Amikor láttátok, hogy nem hajt ki a mag, kicseréltétek azt, amit adtam nektek egy másikkal. Ling volt az egyetlen, akinek volt elég bátorsága és becsülete ahhoz, hogy elhozza a cserepet az én magvammal együtt. Ezért ő lesz az új császár!
Ha becsületet vetsz, bizalmat aratsz.
Ha jóságosságot vetsz el, barátokat aratsz.
Ha alázatot vetsz, nagyságot aratsz.
Ha kitartást vetsz el, győzelmet aratsz.
Ha körültekintést vetsz el, harmóniát aratsz.
Ha kemény munkát vetsz el, sikert aratsz.
Ha megbocsátást vetsz el, megbékülést aratsz.
Ha nyitottságot vetsz el, bizalmasságot aratsz.
Ha türelmet vetsz el, fejlődést aratsz.
Ha hitet vetsz el, csodákat aratsz.
Ügyeljünk hát arra, hogy mit ültetünk el, mert az meg fogja határozni, hogy holnap mit aratunk le. Tehát azok a magok, amelyeket szétszórunk, az életet jobbá vagy rosszabbá tehetik. Igen, egy napon élvezni fogjuk a gyümölcsöket, vagy megfizetünk azért, hogy döntöttünk, mit ültetünk el ma.