Élt egyszer egy jámbor ember.
Minden nap elborzasztotta őt a világ kegyetlensége, fájt neki a többi ember szenvedése. Minden este órákig imádkozott, hogy az Isten tegyen végre valamit e sok szenvedés megszüntetésére.
De hiába, nem történt semmi.
Egyik este aztán hangosan kifakadt:
– Óh, Uram, hát nem látod ezt a sok szenvedést, ezt a sok rosszat a világban? Miért nem teszel már valamit?
És ekkor megszólalt egy égi hang:
– De hát már tettem. Megteremtettelek téged.
