Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben járt, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik vándorral, aki éhes volt, így hát a bölcs Indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját az ismeretlennel.
Az éhes ember meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
ím néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. ,,Gondolkoztam…”- szólalt meg.
,,Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.
(Ismeretlen szerző)