Volt egyszer egy hölgy, aki amint felébredt egy napon és belenézett a tükörbe, azt vette észre, hogy csak három szál haja maradt. „Nos” – mondta magában – „Azt hiszem, ma befonom a hajamat.” Így is tett, és csodálatos napnak örvendhetett.
Másnap, amikor felébredt, és beletekintett a tükörbe, látta, hogy már csak két szál haja volt. „Hm.” – merengett – „Azt hiszem, ma középen kettéválasztom a hajamat.” Így is tett, s nagyszerű napot töltött el.
Következő napon, ahogy felkelt és a tükörben megnézte magát, látta, hogy csak egy szál haja volt. „Nos” – morfondírozott – „Ma lófarokban hordom a hajamat.” Így is tett, és nagyon örvendetes napja volt.
Másnap, amint felkelt és meglátta magát a tükörben, látta, hogy egy szál haja sem maradt. „Hurrá!” – kiáltott – „Ma nem kell beállítanom a hajamat!”
Az élet nem arról szól, hogy várjuk, amint elül a vihar.