Volt egyszer egy hölgy, aki amint felébredt egy napon és belenézett a tükörbe, azt vette észre, hogy csak három szál haja maradt. –Nos – mondta magában – Azt hiszem, ma befonom a hajamat.– így is tett, és csodálatos napnak örvendhetett.
Másnap, amikor felébredt, és beletekintett a tükörbe, látta, hogy már csak két szál haja volt. –Hm. – merengett – Azt hiszem, ma középen kettéválasztom a hajamat.– így is tett, s nagyszerű napot töltött el.
Következő napon, ahogy felkelt és a tükörben megnézte magát, látta, hogy csak egy szál haja volt. –Nos – morfondírozott – Ma lófarokban hordom a hajamat.– így is tett, és nagyon örvendetes napja volt.
Másnap, amint felkelt és meglátta magát a tükörben, látta, hogy egy szál haja sem maradt. –Hurrá! – kiáltott – Ma nem kell beállítanom a hajamat!
Az élet nem arról szól, hogy várjuk, amint elül a vihar.