Képzeld el, hogy egy milliomos fia utazik egy kocsiban egy dombon. Hirtelen az autója megcsúszik, és 30 métert zuhan. Valahogy kiugrik a kocsiból, mielőtt az felrobbanna. Szerencsére egy homokdűnére esik a völgyben. Túléli a balesetet, azonban a fejét ért ütés miatt elveszíti az emlékezetét.
A törzs, amely a völgyben lakik, megmenti, nevet adnak neki és szerepet jelölnek ki számára a közösségükben. Bár ő egy herceg, úgy dolgozik most, mint egy favágó.
Milliomos apja megkeresi őt, azonban a fia nem ismeri fel őt, arról nem is beszélve, hogy visszatérjen hozzá. Az apjának meg kell bíznia egy orvost, aki sokkterápiát alkalmaz rajta. Bár eleinte gyengélkedik a sokkterápiától, végül felgyógyul az amnéziából. Eztán visszatér az apjához, és boldogan él, amíg meg nem hal.
Ehhez hasonlóan, mi mind Isten szeretett gyermekei vagyunk, aki minden király közül a legkiválóbb, a legtehetősebb személy. Sajnos lezuhantunk eredeti otthonunkból, a lelki világból, ebbe az anyagi világba, és lelki amnéziában szenvedünk.
Születésünktől fogva a társadalom önazonossággal és szereppel lát el minket – ez és ez vagy, az a célod, hogy ilyen és ilyen képzett legyél. Ezért úgy működünk, mint a beprogramozott robotok, jelentéktelen érzéki élvezetért küzdünk, felaprítjuk a vizsgák és projectek fáit, és az aggodalom és kötelezettség rönkjeik cipeljük a vállunkon.
Isten eljön ebbe az anyagi világba vagy elküldi a saját fiát, prófétáit vagy híveit, hogy visszahívjanak minket a valós életbe, ahol örök boldogság vár ránk Vele. Mi azonban észre sem vesszük saját örök atyánkat, arról nem is beszélve, hogy visszatérnénk Hozzá.
Isten, mivel feltétel nélkül, túláradóan szeret minket, és a jóakaró atyánk, nem veszi magára a sértéseinket, amikor elhanyagoljuk vagy elutasítjuk Őt. Azonban mivel nem működünk vele együtt, az anyagi természetet használja sokkterápia gyanánt.
A sokk a következő háromszoros szenvedésből áll: adhyatmika klesa (mentális stressz, testi betegségek stb.), adhidaivika klesa (természeti katasztrófák, időjárás okozta kényelmetlenségek stb.) és adhibautika klesa (viták, válás stb.). Ezen felül ott van a négy anyagi probléma: az öregkor, a betegség, halál és újraszületés.
Isten nem akarja, hogy szenvedjünk, de ha a szenvedés az, amire nekünk szükségünk van ahhoz, hogy meggyógyuljunk, akkor mint bármelyik felelősségteljes apa, lelki megváltásunk érdekében hagyja, hogy ideiglenes szenvedést tapasztaljunk.
Srila Prabhupada, lelki tanító azt mondta: –Az anyagi létezés gyötrelmei közvetve arra emlékeztetnek minket, hogy nem vagyunk összeférhetőek az anyagi világgal.
Hogyan? Ezek a szenvedések habár zavaróak, arra indítják az intelligens embereket, hogy Krisna képviselőihez forduljanak: az olyan szentírásokhoz, mint a Bhagavad-Gíta ill. szent tanítókhoz.
Az a megvilágosodás, amelyet felajánlanak, a lelki amnéziánkból való kigyógyulás kezdetét jelentik, és a lelki világba való visszatérésünk felé vezető ösvényt kövezi ki, amin mint isteni hercegek haladhatunk.