Kailás története

Élt egyszer egy Kailás nevű férfi, aki nagyon ragaszkodott az otthonához. Egy napon a nagy bölcs, Nárada megjelent nála, és azt mondta neki: 
– Gyere velem, Kailás, éppen a Vaikunthára (Isten birodalma) tartok. Magammal viszlek. – Kailás í­gy felelt:
– Sajnálom, uram, a gyermekeim még csak most cseperednek. Vigyáznom kell rájuk. Talán majd később.

Hosszú évek múlva Nárada visszatért hozzá, és megkérdezte tőle, készen áll-e. Kailás mentegetőzött:
– Sajnálom, uram, de még gondoskodnom kell az unokáimról is. Itthon mindenkinek szüksége van az irányí­tásomra. Most nem tudok menni.

Amikor Nárada jó pár év múlva visszament hozzá, megtudta, hogy Kailás már régen eltávozott. Elmenő félben volt, mikor meglátott egy hangosan csaholó kutyát az ajtóban. A kutya í­gy szólt:
– Ó, Náradaji, itt Kailás. – A meglepett Nárada felkiáltott:
– Ó, Kailás, kutya lett belőled. Mit keresel te itt? Még most sem késő, elvihetlek az Isten birodalmába. Szeretnél elkí­sérni? – A kutya í­gy felelt:
– Sajnálom, uram, a fiaim nem vigyáznak a vagyonra, amit összegyűjtöttem. Azért lettem kutya, hogy megóvjam a vagyont a tolvajoktól.
Nárada nagyon sajnálta a ragaszkodó Kailást, és tovább állt.

Sok évvel később, amikor Nárada visszatért, megtudta, hogy a kutya megdöglött. Szomorúan azt gondolta, hogy Kailás egy másik, ismeretlen testbe költözött, ezért elindult. Amikor a ház mögötti rizsföldön járt, egy kí­gyó jött sziszegve. így szólt Náradához:
– Kailás vagyok! – Nárada megkérdezte tőle:
– Mit keresel itt kí­gyó testben, Kailás? Most sem akarsz velem jönni? Még most sem késő! – a kí­gyó í­gy felelt:
– Örülök annak, hogy a fiaim minden pénzüket a bankba tették. De olyan lusták, hogy minden reggel későn kelnek. Addigra minden gabonát vagy letaposnak az elefántok, vagy ellopnak a szomszédok. Azért jöttem el kí­gyóként, hogy megóvjam a gabonát. Nagyon elfoglalt vagyok. Most sem tudok veled menni.

Amikor meglátta Nárada muni Kailás szánalomra méltó állapotát, hangosan tapsolt egyet, hí­vta Kailás fiait, és megmutatta nekik a mezőn fekvő hatalmas kí­gyót. A fiúk azonnal elkezdték a kí­gyót botokkal ütlegelni. Kailás a kí­gyó testben csak sziszegett és azt próbálta mondani:
– Az apátok vagyok, miért bántotok? – de minél jobban sziszegett, annál jobban verték, amí­g ki nem múlt. Haldoklás közben a kí­gyó Náradára emlékezett, ezért Nárada kegyéből az Úr Krisna nagy bhaktája lett.

így kényszerül valaki arra, hogy egyik testet fogadja el a másik után a vágyai és tettei alapján. Az anyagi tervekhez és üzletkötéshez í­gy ragaszkodó ember minden idejét test tudatban tölti, és továbbra is keresztül kell mennie a születés és halál körforgásán. 

kalias