Kailás története

Élt egyszer egy Kailás nevű férfi, aki nagyon ragaszkodott az otthonához. Egy napon a nagy bölcs, Nárada megjelent nála, és azt mondta neki: 
– Gyere velem, Kailás, éppen a Vaikunthára (Isten birodalma) tartok. Magammal viszlek. – Kailás így felelt:
– Sajnálom, uram, a gyermekeim még csak most cseperednek. Vigyáznom kell rájuk. Talán majd később.

Hosszú évek múlva Nárada visszatért hozzá, és megkérdezte tőle, készen áll-e. Kailás mentegetőzött:
– Sajnálom, uram, de még gondoskodnom kell az unokáimról is. Itthon mindenkinek szüksége van az irányításomra. Most nem tudok menni.

Amikor Nárada jó pár év múlva visszament hozzá, megtudta, hogy Kailás már régen eltávozott. Elmenő félben volt, mikor meglátott egy hangosan csaholó kutyát az ajtóban. A kutya így szólt:
– Ó, Náradaji, itt Kailás. – A meglepett Nárada felkiáltott:
– Ó, Kailás, kutya lett belőled. Mit keresel te itt? Még most sem késő, elvihetlek az Isten birodalmába. Szeretnél elkísérni? – A kutya így felelt:
– Sajnálom, uram, a fiaim nem vigyáznak a vagyonra, amit összegyűjtöttem. Azért lettem kutya, hogy megóvjam a vagyont a tolvajoktól.
Nárada nagyon sajnálta a ragaszkodó Kailást, és tovább állt.

Sok évvel később, amikor Nárada visszatért, megtudta, hogy a kutya megdöglött. Szomorúan azt gondolta, hogy Kailás egy másik, ismeretlen testbe költözött, ezért elindult. Amikor a ház mögötti rizsföldön járt, egy kígyó jött sziszegve. Így szólt Náradához:
– Kailás vagyok! – Nárada megkérdezte tőle:
– Mit keresel itt kígyó testben, Kailás? Most sem akarsz velem jönni? Még most sem késő! – a kígyó így felelt:
– Örülök annak, hogy a fiaim minden pénzüket a bankba tették. De olyan lusták, hogy minden reggel későn kelnek. Addigra minden gabonát vagy letaposnak az elefántok, vagy ellopnak a szomszédok. Azért jöttem el kígyóként, hogy megóvjam a gabonát. Nagyon elfoglalt vagyok. Most sem tudok veled menni.

Amikor meglátta Nárada muni Kailás szánalomra méltó állapotát, hangosan tapsolt egyet, hívta Kailás fiait, és megmutatta nekik a mezőn fekvő hatalmas kígyót. A fiúk azonnal elkezdték a kígyót botokkal ütlegelni. Kailás a kígyó testben csak sziszegett és azt próbálta mondani:
– Az apátok vagyok, miért bántotok? – de minél jobban sziszegett, annál jobban verték, amíg ki nem múlt. Haldoklás közben a kígyó Náradára emlékezett, ezért Nárada kegyéből az Úr Krisna nagy bhaktája lett.

Így kényszerül valaki arra, hogy egyik testet fogadja el a másik után a vágyai és tettei alapján. Az anyagi tervekhez és üzletkötéshez így ragaszkodó ember minden idejét test tudatban tölti, és továbbra is keresztül kell mennie a születés és halál körforgásán.