Egy nap a hatalmas esőzések következtében kiöntött a falu mellett kanyargó folyó. Az emberek ijedten csomagolták össze holmijukat, s ki tutajon, ki csónakban próbált menekülni. Az áradás egyre nőtt, már minden víz alatt volt, csak a háztetők s a fák koronái látszottak ki.
Három csónakos evezett a part felé, amikor egy hatalmas hullám mindnyájuk ladikját felborította. Kiváló úszó hírében álltak, mégis úgy tűnt, csak egyikük képes fennmaradni a víz színén.
– Ti vagytok a legjobb úszók a faluban, hogy hogy nem bírtok fennmaradni? – kiáltott társainak.
– Az aranyaimmal teli zsákot rákötöttem a hátamra, nagyon súlyos, de nem tudok megválni tőle, mit sem ér az életem nélküle! – hörögte az első.
– Egy vasládikóban őrzöm a nemesi levelem és a diplomámat, ha elvesznek, hogyan bizonyítom előkelő mivoltomat? Meg kell mentenem minden áron! – kiáltott a másik, s egyre fáradtabbnak látszott.
Aki teher nélkül, könnyedén szelte a habokat, hamarosan partot ért, onnét kiáltott vissza:
– Kérlek benneteket, dobjátok el terheteket, s megmenekültök!
De nem hallgattak rá…
