Írd homokba, vésd kőbe

Két barát sétált a sivatagban. Utazásuk egy pontján vita kerekedett közöttük, és az egyikük lekevert egy pofont a másiknak. Bár fájt neki, anélkül, hogy mondott volna valamit, a homokba írta: „Ma a legjobb barátom felpofozott.” 

Haladtak tovább, amíg rá nem leltek egy oázisra, és úgy döntöttek, ott megfürdenek. Aki az imént kapott egy pofont, beleragadt a sárba, és fulladozni kezdett, azonban a barátja megmentette az életét. Miután magához tért a fulladásból, belevéste egy kőbe: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet. 

A barátja ekkor megkérdezte tőle: „Miután megütöttelek, a homokba írtad, most meg egy kőbe vésted, mi történt. Miért?” A másik így válaszolt: „Amikor valaki megbánt minket, azt homokba kell írnunk, hogy a megbocsátás szele hamar eltüntesse. Azonban ha valaki valami jót tesz velünk, azt kőbe kell vésnünk, hogy a szél sose pusztíthassa el.”