Halász és a menedzser

Estefelé járt. A halász épp hazatért a csónakján, amikor találkozott egy piackutató szakemberrel, aki épp arrafelé dolgozott. A piackutató megkérdezte a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.

A halász erre azt felelte, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
– …és egyébként mivel tölti a szabadidejét? – kérdezte a szakember.
– …például játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Össze jövünk a barátainkkal, és zenélünk egy kicsit – felelte a halász.

A piackutató közbevágott: – Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segí­teni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia! Akkor több pénzt keresne, hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálos flottára.
– És azután? – kérdezte a halász.
– Azután ahelyett, hogy viszonteladókon keresztül árulná a halait, közvetlenül a konzervgyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindí­tana egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna innen menni, Párizsba, New Yorkba, és onnan irányí­taná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletét, és akkor már milliókat kereshetne.
– Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődött a halász.
– Úgy 15-20 év alatt – válaszolta a piackutató.
– És azután?
– Akkor kezdene érdekessé válni az élet! – magyarázta a szakember – nyugdí­jba vonulhatna. Otthagyná a városi rohanó életformát, és egy távoleső kis kedves faluba költözhetne.
– És azután mi lenne? – kérdezte a halász.
– Akkor volna ideje halászgatni, játszani az unokáival, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a barátaival, zenélgetni egy kicsit…