Gyertyák

 Volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy
tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első:
– Én vagyok a béke!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
A második
azt mondta:
– Én vagyok a hit!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan
í­gy szólt a harmadik gyertya:
– Én a szeretet vagyok!
Nincs már erőm tovább égni!
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Erre ki is
aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
– De hát mi történt?
Elkeseredésében hirtelen sí­rva fakadt.
Ekkor megszólalt a
negyedik gyertya:
Ne félj! Amí­g nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a remény!
A gyermek szeme felragyogott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.