Gyertyák

 Volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első: – Én vagyok a béke! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.
A második azt mondta: – Én vagyok a hit!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan í­gy szólt a harmadik gyertya: – Én a szeretet vagyok!
Nincs már erőm tovább égni!
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Erre ki is
aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
– De hát mi történt?
Elkeseredésében hirtelen sí­rva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: – Ne félj! Amí­g nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a remény!
A gyermek szeme felragyogott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.