Gépszív

Két és félezer évvel ezelőtt Cszsuam Czi, a nagy kínai bölcs ezt írta készülő könyvébe:
Amikor Csi Sung a Han folyótól északra elterülő vidékre jutott, egy zöldséges kertjében dolgozó embert látott, amint éppen öntöző árkokat ás. Lemászott a kútjába, karján egy edény vizet hozott fel, majd kiöntötte. Nagyon sokat fáradt vele, de a szeme előtt lassan kibontakozó látvány elégedettséggel töltötte el.
Cssi Sung nem állhatta meg szó nélkül:
– Kedves barátom, van egy olyan berendezés, amelynek segítségével egy nap száz árkot is meg lehet tölteni vízzel. Kevés fáradsággal így sokat lehet elérni. Nem alkalmaznál ilyen szerkezetet?
A kertész felemelkedett, ránézett, majd gyanakodva megkérdezte:
– Mi lenne ez a szerkezet?
– Veszünk egy fa emelőt, amely hátul meg van terhelve, és elöl könnyű. Ezzel úgy lehet vizet meríteni, hogy csak úgy buzog. Ezt nevezzük gémes kútnak.
Az öreg erre megharagudott, és így válaszolt:
– A tanítóm azt tanította: aki gépet használ, minden ügyét gépszerűen intézi. Az ilyen ember gépszívet kap. Akinek gépszív dobog a keblében, annak számára minden egyszerű, romlatlan gondolat veszendőbe megy. Akinél pedig a tiszta gondolat elvész, az bizonytalanná válik szellemi indítékaiban. Ez a bizonytalanság pedig olyasmi, ami az igaz értelemmel nem fér meg. Nemhogy ily dolgot nem ismerek, de szégyenleném az ilyen életet.
Cszsuam Czi becsukta könyvét, és mélyen elgondolkodott. A jövőben járt, szempillája alól két könnycsepp szivárgott ki, s hullott könyvére.