Gépszí­v

Két és félezer évvel ezelőtt Cszsuam Czi, a nagy kí­nai bölcs ezt í­rta készülő könyvébe:
Amikor Csi Sung a Han folyótól északra elterülő vidékre jutott, egy zöldséges kertjében dolgozó embert látott, amint éppen öntöző árkokat ás. Lemászott a kútjába, karján egy edény vizet hozott fel, majd kiöntötte. Nagyon sokat fáradt vele, de a szeme előtt lassan kibontakozó látvány elégedettséggel töltötte el.
Cssi Sung nem állhatta meg szó nélkül:
– Kedves barátom, van egy olyan berendezés, amelynek segí­tségével egy nap száz árkot is meg lehet tölteni ví­zzel. Kevés fáradsággal í­gy sokat lehet elérni. Nem alkalmaznál ilyen szerkezetet?
A kertész felemelkedett, ránézett, majd gyanakodva megkérdezte:
– Mi lenne ez a szerkezet?
– Veszünk egy fa emelőt, amely hátul meg van terhelve, és elöl könnyű. Ezzel úgy lehet vizet merí­teni, hogy csak úgy buzog. Ezt nevezzük gémes kútnak.
Az öreg erre megharagudott, és í­gy válaszolt:
– A taní­tóm azt taní­totta: aki gépet használ, minden ügyét gépszerűen intézi. Az ilyen ember gépszí­vet kap. Akinek gépszí­v dobog a keblében, annak számára minden egyszerű, romlatlan gondolat veszendőbe megy. Akinél pedig a tiszta gondolat elvész, az bizonytalanná válik szellemi indí­tékaiban. Ez a bizonytalanság pedig olyasmi, ami az igaz értelemmel nem fér meg. Nemhogy ily dolgot nem ismerek, de szégyenleném az ilyen életet.
Cszsuam Czi becsukta könyvét, és mélyen elgondolkodott. A jövőben járt, szempillája alól két könnycsepp szivárgott ki, s hullott könyvére.