Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:
– Én nem hiszem, hogy Isten létezik.
– Miért ilyen biztos ebben? – kérdezte a vendég.
– Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.
A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kulturálatlannak tűnt. A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát:
– Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!
– Hogy mondhat ilyet uram? – kérdezte meglepetten a fodrász. – Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét.
– Nem, nem! – erősködött a vendég. – Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?
– Ah, de hát attól még léteznek fodrászok! – válaszolt a mester. –Â Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?
– Hát ez az! – bólintott rá a vendég. – Éppen erről van szó! Isten is LÉTEZIK! Tehet Å arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Åt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon.
