Ami az eltökéltséget illeti, a veréb példáját kell követnünk, aki elvesztette a tojásait az óceán hullámai között.
Egy veréb az óceán partjára rakta tojásait, de a hatalmas óceán hullámai elmosták a tojásokat. A veréb nagyon elszomorodott, és arra kérte az óceánt, adja neki vissza a tojásait. Az óceán ügyet sem vetett könyörgésére, ezért a veréb úgy döntött, hogy kiszárítja az óceánt. Parányi csőrével meregetni kezdte a vizet. Mindenki nevetett reménytelen elszántságán. Tettének híre ment, s amikor végül Garuda is hallott róla, a hatalmas madár, aki az Úr Visnut viszi a hátán, megszánta kismadár hugát, és elment hozzá. Garuda nagyon elégedett volt a kis veréb elszántságával, és megígérte, hogy segít neki. Azonnal megkérte az óceánt, hogy adja vissza a tojásait, másképpen ő maga folytatja, amit a veréb elkezdett. Az óceán ijedtében nyomban visszaadta a tojásokat. Garuda kegyéből a veréb így nagyon boldog volt.
–Ha segítesz magadon, Isten is segíteni fog,–
Aki nagy eltökéltséggel követi az Isteni elveket, annak az Úr biztosan segít.
