Elengedni…

Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.
Önmagunkra és mindarra, ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bí­zunk.
Amikor ezt tesszük, amikor í­gy elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szí­vünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kí­váncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak…
A Mindenség, Isten megszólí­t minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt, amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod…
Megnyí­lik, kitárul a szí­ved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.
Elengedni annyi, mint megbí­zni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik, amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.
Itt állok most igaz hittel a szí­vemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani:
KÖSZÖNÖM ISTENEM!”