Egy vándor története

Egyszer egy vándor betévedt egy sűrű erdőbe. Az erdő hatalmas volt, és át meg átszőtték az össze vissza vezető ösvények. A vándorunk sehogy sem találta meg a haza vezető utat. Az erdőben találkozott különféle emberekkel, akik különböző utakat javasoltak a számára, de végül egyik sem vezette el a céljához. Olykor emberek jöttek hozzá, és nagyon mély emberi bölcsességeket mondtak neki, amelyek felvidámították a lelkét. A kivezető utat azonban sem ezek az emberek, sem bölcsességeik sem mutatták meg a számára, és lélekmelengető hatásuk is hamarosan elmúlott.
Már sok éve bolyongott az erdőben, amikor találkozott egy a többitől – először maga sem tudta miben – különböző emberrel, aki azt mondta, hogy az Erdész, ennek az erdőnek a gazdája küldte őt hozzá.

A vándor nézegette azt, majd rátekintett arra az útra, amely be volt jelölve rajta. Cseppet sem tetszett neki az az út, mivel egy kaptatón vezetett felfelé, kényelmetlennek látszott arra menni. Úgy tűnt, sok lemondással jár azon járni. Ráadásul úgy tűnt, nagyon kevesen használják azt az ösvényt, kevés lábnyom vezetett arra. Végül inkább elindult a szemközi irányban lévő napfényes tisztás felé, mely sokkal jobban kitaposottnak tűnt.

Aztán találkozott egy barátjával. Ő azt javasolta neki, hogyha legközelebb összetalálkozik ezzel a térképes emberrel, akkor kérje meg őt, hogy ne beszéljen az Erdészről neki többet. Bármi tanácsot adhat, csak az erdő Gazdáját ne hozza szóba.

Hamarosan a vándor újra találkozott is a térképes emberrel. Szólt is hamar, hogy az Erdész nem szeretné, ha szóba kerülne. Lehet, hogy neked az a meredek tetszik – mondta -, de én más vagyok, nekem az az út nem szimpatikus!

A térképes ember széttárta a kezét: „Nem haragszom rád, azonban ezt az egyet el kell mondanom: A haza vezető út itt van előtted. Ha rátérsz, már holnap otthon lehetsz. Csak ez az egy út vezet ki az erdőből, ebben biztos lehetsz. Ez nem egyéni ízlés kérdése: számodra is, ahogy bárki más számára, csak ez az egy hágó járható. Nem kell ezt választanod, de csak ez a jó választás. Nincs más, az Erdész így rendelkezett. Az Ő erdejében vagy, akár tetszenek a szabályai, akár nem. Csak ennyit akartam, hogy tudj erről! Sok félmegoldás létezik, amelyeket rendre kipróbálhatsz, sok bölcselkedő emberrel találkozhatsz, de ki biztosan nem jutsz általuk a sűrűből. Csak egy végleges megoldás létezik, az, amiről most nem akarsz hallani. Segíthetnék rajtad, de nem hagyod. Örömmel találkozok és beszélgetek veled bármikor, de csak ez az egy út tud valóban segíteni rajtad.

Az Erdész elmondta nekem azt is, hogy hamarosan ki fogja vágni az erdőt, és újat ültet helyette. Túlságosan megromlott már, elszaporodott benne a gaz. Azért küldött engem és másokat is, hogy figyelmeztesse a bent lévőket, hogy menjenek ki belőle, mert már készen van a balta, megélezve a fűrész, bármikor indulhat a vágás. Amikor ez megkezdődik, már senki nem mehet el, aki benne kószál, hanem a fák sorsára jut: őt is tűzre fogják hányni. A gazda nem kötelez senkit, hogy elmenjen, de a Térképet mindenkinek megmutatja, hogy választhasson: marad vagy megy. Csak egy út vezet kifelé, amit ő kijelölt. Aki tehát abban bízik, hogy jól eléldegél majd a csalitosban, hamarosan nagyon csalatkozni fog.”

A vándornak sok problémája volt az erdőben. Nem jött ki jól a többi erdőlakóval, még a hozzá legközelebb állókkal sem. Abban a paradox helyzetben van még mindig, hogy létezik számára egy megoldás, de pont azt a megoldást nem akarja választani. Hogyan fog alakulni a vándorunk sorsa? Nem tudjuk ma még. A döntés az ő kezében van…

Igen, a vándor Te magad vagy.