Egy nyaláb gally

Élt egyszer egy idős bráhmana egy szent helyen egy asramában hét taní­tványaival. Nagyon ősi és hí­res Rádhá és Krisna murtikat (kegy szobrokat) imádtak. Sokan jöttek el ezekhez a murtikhoz, hogy láthassák Őket és adományokat adjanak az imádatukra.
A guru azonban hajlott kora miatt egyre csak gyengült. Tudta, hogy hamarosan eljön az ideje, hogy elhagyja a testét, viszont nem merte a taní­tványaira bí­zni ezeknek a murtiknak a teljes szolgálatát.
Egy napon egy zarándok egy nagy rubint adományozott a murtiknak.
– Szerintem adjuk el pénzért! – jelentette ki az egyik taní­tvány.
– Ne, dehogy! – kiáltotta a másik. – Rádhának kell viselnie!
Aztán egy másik is előadta a véleményét:
– Sokkal jobb lenne, ha sok kis rubinra darabolnánk. Akkor lehetne belőle egy gyönyörű nyakláncot készí­teni Rádhának.
Olyan sokáig folyt a vita a taní­tványok között, hogy a bráhmana úgy érezte, hogy murtik sosem kapják meg a rubint. Mégsem avatkozott közbe. Azt akarta, hogy a taní­tványai megtanulják maguk vezetni az asramot.
Egy idő után í­gy szólt:
– Elég legyen ebből! Most mindegyikőtök elmegy az erdőbe! Hozzatok vissza gallyakat, ne legyenek vastagabbak 2,5 centinél!
A hét taní­tvány abbahagyta a vitatkozást és felkerekedtek, hogy teljesí­tsék a guru parancsát. Amikor visszatértek, a bráhmana elvette tőlük a gallyakat. Egy kötéllel szorosan egymáshoz kötözte őket. Aztán megkérdezte:
– Melyikőtök tudja ezt a köteget eltörni?
A hét fiatalember mind megpróbálták egymás után, de még a legerősebbnek sem sikerült.
– Ez lehetetlen! – kiáltották.
– Nézzétek! – mondta a gurujuk, miközben egy késsel elvágta a kötelet, majd mindegyik ágat külön-külön könnyedén eltörte. – Öregszem. Hamarosan meghalok. Olyanok vagytok, mint egy köteg gally. Ha segí­tetek egymásnak, együttműködtök és együtt dolgoztok, erősek lesztek és szépen tudtok majd engem szolgálni. De ha megoszlotok és vitáztok, gyengék lesztek, mint ezek a különálló pálcák. És akkor ki fog Rádhára és Krisnára vigyázni?
Felismerve ostobaságukat, a hét taní­tvány megegyezett, hogy gyűrűt készí­ttetnek a rubinból. Aztán úgy döntöttek, hogy azzal a gyűrűvel ékesí­tik fel Krisna ujját.
A gurujuk, aki nagyon elégedett volt a döntésükkel, végül felkészült arra, hogy elhagyja őket. Kisvártatva békésen elhagyta a testét, és visszatért a lelki világba.
Később, amikor az emberek elmentek megnézni a bráhmana hí­res murtijait, megkérdezték:
– Hogy kapta Krisna azt a gyönyörű gyűrűt? – Mire a taní­tványok í­gy feleltek:
– Egy nyaláb gally erejével.