– Tehát interjút szeretnél Tőlem?
– Ha van rá időd – mondtam.
Isten mosolygott.
– Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?
– Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban?
Isten így felelt:
– Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és azután újra gyerekek szeretnének lenni.
– Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és azután az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik.
– Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek.
– Az, hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna.
Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk.
Azután így kérdeztem:
– Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?
Isten mosolyogva válaszolt:
– Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy engedik magukat szeretni.
– Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz.
– Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye.
– Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket.
– Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni.
– Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni, vagy kimutatni érzelmeiket.
– Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk.
