Egy férfi és a barátja a városban jártak, az utcán sétáltak ebédidőben, s az utca telis-tele volt emberekkel, kocsik dudáltak, taxisok csikorgatták a féket a sarkon, szirénák sivítottak; a város zajától szinte meg lehetett süketülni.
A férfi hirtelen odaszólt a barátjának:
– Egy tücsköt hallok. – A barátja hitetlenkedett: – Micsoda? Biztos elment az eszed, lehetetlen, hogy meghallhatod egy tücsök hangját ebben a zajban. – Nem, tényleg! – tiltakozott a férfi. – Hallottam a tücsköt. – Ez őrültség! – jelentette ki a barátja. A férfi figyelmesen hallgatott egy pillanatig, aztán átkelt az utcán, odalépett egy nagy beton cseréphez, ahol cserjék nőttek, fürkészte a bokrokat, s az ágak alatt valóban megtalálta a kis tücsköt.
 A barátja igen elcsodálkozott. – Ez hihetetlen! – kiáltotta. – Biztos emberfeletti a hallásod. – Dehogy! – felelte a férfi. – Ugyanolyan a fülem, mint bárki másé. Az egész attól függ, mire figyelsz oda. – Ez lehetetlen! – erősködött a barátja. – Sosem hallottam volna meg egy tücsköt ilyen zajban! – Ez igaz – hangzott a válasz. – Attól függ, mi igazán fontos a számodra.
Hadd mutassam meg neked. Belenyúlt a zsebébe, kihúzott pár érmét, s óvatosan leejtette azokat az útra. Húsz méteren belül azon nyomban minden fej feléjük fordult, hogy megbizonyosodjanak arról, vajon az ő pénzük csilingelt-e a járdán, noha még mindig ott harsogott az utca zaja a fülükben. – Érted, mire gondolok? – kérdezte a férfi. – Attól függ, mi fontos a számodra.Â
Egyszer, mikor Jézust tömeg vette körül, minden ember akart tőle valamit. Jézus megszólalt: – Ki ért hozzá a ruhámhoz? – Az orvosok szerint gyógyíthatatlan vérbajos nő érintette meg őt abban a reményben, hogy meggyógyul. így is történt. Az, hogy Krisztus tudta, hogy valaki megérintette a ruhája szegélyét, érzékelteti, mire figyelt mindig:
Istenre, és arra, mit tesz akkor Isten. Bárcsak annyira elcsitulna a szívünk, hogy arra tudjunk összpontosítani, ami fontos az életben. Isten nagyon messze van, mégis nagyon közel azok számára, akik mindig a transzcendensre koncentrálnak.Â
