A szépség

Egyszer egy férfi,aki bár nagyon erős és hatalmas volt, ám jelleme nagyon is kétséges, beleszeretett egy gyönyörű lányba. A lány szépsége mellett rendkívül erkölcsös tulajdonságokkal is rendelkezett, így nem tetszett neki a férfi közeledése. Mivel a férfi kéjes vágyai miatt rendkívül kitartó volt, a leány megunva az állandó zaklatásokat, így szólt:
– Mivel oly nagyon szeretnél velem kettesben lenni, legyen óhajod szerint. Találkozzunk egy hónap múlva ugyan itt.

Ezt meghallván a férfi öröme leírhatatlan volt, és nagy reménnyel várta a kitűzött napeljövetelét.

A szent életű lány, hogy megmutassa a szépség valódi természetét, egy nagyon tanulságos módszert kezdett el alkalmazni. Nagyon erős hashajtókat szedett és egy hónapon keresztül csak ürítette és kihányta azt, amit evett. Ráadásul egy edénybe mind össze is gyűjtötte.

A megbeszélt időpont eljövetelére a régen szépnek tartott lány olyan sovány lett, mint egy csontváz, szemei mélyen beestek a szemüregébe, bőre pedig ráncos és aszott lett. Így várta a férfit a megbeszélt helyen, aki meg is érkezett. Mivel a szép lányt nem látta, így érdeklődni kezdett a csúnya lánytól, nem látta-e azt, akire ő vár. A férfi nem ismerte fel abban a lányban, akit látott, ugyanazt a gyönyörű lányt, aki felől érdeklődőt, s bár a lány újra és újra bizonygatta neki, hogy ő az, szánalmas állapota miatt nem ismerte fel.

Végül a lány elárulta, hogy elrakta volt szépségének bizonyítékait, s ha a férfi élvezni akarja, jöjjön vele. Mivel kéjes vágyai csillapíthatatlanok voltak, így örömmel követte. A lány odavezette az ürülékkel és hányadékkal teli edényhez, melyből kibírhatatlan bűz áradt ki.
– Íme a szépségem,melyre oly nagyon vágysz! – mondta a lány. – Tessék a tied, élvezd csak nyugodtan.

A férfi a megdöbbentőlátvány hatásától visszanyerte a józanságát, és a szent életű lány kegyéből megértette az anyagi szépség valós természetét.