Hideg volt a hegyekben éjjel, és a fiatal utazók előtt több nap is állt még, mire elérhették volna a szent Gangesz folyó forrását. Úgy verődtek egy csoportba, mint falevelek, melyeket a szél egymásnak fújt. Gyakran vitatták meg több guru (lelki tanítók) tanításait.
Egyik este, ahogy aludni készülődtek, az egyik zarándok, Sivaraja azt mondta:
– Az én gurum azt mondja, hogy minden egy. Nincsen különbség Isten és a világ között, vagy Isten és a lélek között.– Ramdas azonban ezt vitatta:
– Az én tanítóm szerint ez nem így van. Å azt mondja, hogy bár minden Istentől származik, ez még nem jelenti azt, hogy minden Isten. A lélek mindig különálló az Úrhoz képest.
– Ez illúzió! – torkolta le Sivaraja. – Amikor a vízcsepp eléri az óceánt, beleolvad abba. A különálló csepp többé nem létezik. Amikor felszabadulsz, fel fogod ismerni, hogy valójában Isten vagy.
– Épp ellenkezőleg! – vágta rá Ramadas. – Amikor a lélek belép a lelki természetbe, bár úgy tűnik, beleolvad, azonban sosem teszi ezt. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy zöld papagáj egy zöld fára száll. Úgy tetszik, mintha beleolvadt volna, azonban a fa és a madár különbözőek maradnak. Ehhez hasonlóan, a lélek a felszabadulása után is megkülönböztethető marad Istentől.
így folyt a vita egy órán át.
– Én még mindig azt mondom, hogy minden Isten. – makacskodott Sivaraja. Aztán az ágyuk melletti takaróra mutatva, hozzátette. – Különféleképpen hívjuk a ruháinkat: ing, pizsama, szári – de valójában csakis a fonal létezik.
Ramadas megrázta a fejét. Ezt nem tudta elhinni. Hogy bebizonyítsa az igazát, Sivaraja az ágyneműjére mutatott: – Látod ezt a takarót? Ez nem más, mint cérnából szőtt anyag. Nincsen különbség a takaró és a fonal között.
Széles mosollyal az arcán Ramadas kihúzott egy laza szálat a saját takarójából, majd csendesen megkérdezte:
– Azt mondod tehát, hogy nincs különbség a takaró és a fonal között?
– Persze. – felelte Sivaraja határozottan. – A gurum gyakran alkalmazza ezt a példát.
– Remek. – nevetett Ramdas. – Akkor cseréljünk. Ma a te takaróddal alszom. Neked teljesen meg kell elégedned ezzel az egy szállal, hiszen azonos a takaróddal.
Sivaraj vonakodva átnyújtotta neki a takaróját. Az éjszaka kellős közepén Ramdas arra ébredt, hogy valaki megkocogtatja a vállát. Sivaraj volt.
__- Majd megfagyok, visszakaphatom a takarómat?
– Persze, – vágta rá Ramdas. – de még mindig azt hiszed, hogy minden egy?
