Elmosogattam tegnap este, nyolcra. Rakosgattam a bögréket fel a polcra. Köztük van kettő fület-len, de elölről szépek. Elölről olyanok, mint a többi: épek. Csak a hibás részt hátra kell tenni, Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
Eszembe jutnak most felebarátok, kiket képletesen fület-leneknek látok. Úgy teszem fel őket életem polcára, hogy ne lássak mindig arra a hibára. Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra, mert ha egyszer én térek nyugovóra, úgy tesz el engem az igazságos Isten, ahogy bögréket rakosgattam itt lenn, a mennyei polcra. Nagy kegyelmű szemmel hátrafelé, az én letörött fülemmel.
