Két barát sétált a sivatagban. Utazásuk egy pontján vita kerekedett közöttük, és az egyikük lekevert egy pofont a másiknak. Bár fájt neki, anélkül, hogy mondott volna valamit, a homokba írta: –Ma a legjobb barátom felpofozott.
Haladtak tovább, amíg rá nem leltek egy oázisra, és úgy döntöttek, ott megfürdenek. Aki az imént kapott egy pofont, beleragadt a sárba, és fulladozni kezdett, azonban a barátja megmentette az életét. Miután magához tért a fulladásból, belevéste egy kőbe: –Ma a legjobb barátom megmentette az életemet.
A barátja ekkor megkérdezte tőle: –Miután megütöttelek, a homokba írtad, most meg egy kőbe vésted, mi történt. Miért?– A másik így válaszolt: –Amikor valaki megbánt minket, azt homokba kell írnunk, hogy a megbocsátás szele hamar eltüntesse. Azonban ha valaki valami jót tesz velünk, azt kőbe kell vésnünk, hogy a szél sose pusztíthassa el.