Tegnapi étel

Volt egyszer egy gazdag, sikeres kereskedő, aki régen megözvegyült már. Bölcs menye igen jól értett a ház körüli teendőkhöz, büszke is volt rá. Egyszer a verandán ebédelt, amikor egy szerzetes tért be hozzá, és ételt koldult tőle. A kereskedő ügyet sem vetett rá, mert sosem szokott adományozni az ilyen jött-menteknek. A szerzetes ismét megkérte, adjon neki alamizsnát, de válaszra sem méltatta. A menye udvariasan így szólt: – Kedves babaji, menj a szomszédba, mert az apósom maga is a tegnapi ételét költi el, nem fog tudni neked adni semmit sem.

A szerzetes értett a szóból, így továbbállt. Amint a kereskedő meghallotta, mit mondott a lány, nagyon mérges lett rá, mivel ő volt a falu leggazdagabb embere – miért a tegnapi ételt enné hát? A lánynak biztosan elment az esze – gondolta. Mivel nagyon büszke volt a lány bölcsességére, ezért a düh annál jobban hatalmába kerítette. Hogy is nem vette észre, hogy a lány bolond? A falusi bíróság elé járult, és a lány apját arról értesítette, hogy a menyének elment az esze, ezért a fia felbontja a házasságot.

Ahogy az emberek a bíróságon összegyűltek, elmondta, mi történt, és igazságszolgáltatást követelt, hogy a fia házasságát bontsák fel. A lány apja is jelen volt, és felszólalt: – Ismerem a lányomat, és elég bölcs ahhoz, hogy ne mondjon értelmetlen dolgokat, ha nem is fogom fel értelmüket. Ezért azt kérem, hadd jöhessen ide és magyarázza meg, miért mondta, amit mondott. Oktalanság anélkül dönteni, hogy meghallgattuk volna őt is.

A bíróság egyetértett, mire a lány így felelt: – Úgy értettem, hogy a kereskedő sok jámbor tettet hajtott végre előző életében, ezért kapta ezeket a csodálatos áldásokat ISTENTŐL, amelyeket most élvez, ilyen értelemben tehát a tegnap megkeresett kenyerét eszi. Ebben az életében azonban nem büszkélkedhet semmilyen jó cselekedettel, csak saját magának keresi a pénzt. Nagyon szeretem őt és azt kívánom, bárcsak mindig élvezhetné ezeket az áldásokat. Fel akartam tárni előtte az igazságot, ezért mondtam azt, amit mondtam. Tudtam, hogy dühös lesz és magyarázatot követel tőlem, s akkor talán képes leszek elmondani neki, amit szerettem volna.

A kereskedő felfogta a szavak valódi értelmét, és nagyon elszégyellte magát, hogy a menyét a bíróság elé hívatta, ezért bocsánatot kért, és elkezdett másokkal jót tenni.

Általános jelenség, hogy az emberek csak saját jelenlegi áldásaikat élvezik, vagy alacsonyabb rendűnek érzik magukat, mert másoknak több tulajdonuk van, mint nekik. Az emberek mindig azon tűnődnek, másoknak miért van több vagyona, miért okosabbak, és elfelejtik, hogy mindent magunknak köszönhetnek. Bármit kapjunk, együnk vagy tegyünk is, az visszaköszön a jövőben, legyen az anyagi vagy lelki kincs.

Az emberek tehát jelenlegi helyzetüket élvezik, kinevetnek másokat, mert nem olyan okosak, nincs annyi pénzük és miegymásuk, még lelki helyzetüket is élvezik, elfelejtik azonban, hogy ha a jelenben nem munkálkodnak, jelenlegi kincsük szép lassan elfogy.

A holnapért kell dolgoznunk, miközben a jelent élvezzük.