Riportok

Riportok

Magyarország a legszomorúbb országok között

RIPORT: https://tv2.hu/musoraink/naplo/141455_magyarorszag_a_legszomorubb_orszag...

2013. év végén megkeresett a TV2 Napló stábja, hogy riportot készítsen velem is, hogy mondjam el mi a boldogság titka. Nos, próbáltam elmondani, sőt el is mondtam amit erről gondoltam, de a riportba nem tették bele. Ezért az alábbi Védikus történettel egészíteném ki az interjuban hallott mondani valómat.

Egy példával illusztrálnám amelyet Nárada Muni mesél el egy réges-régen elhangzott beszélgetést Prahláda Mahárája és egy szent között, aki úgy táplálkozott mint egy óriáskígyó.

Prahláda Mahárája, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének legkedvesebb szolgája egyszer útnak indult, hogy néhány bensőséges társával bejárja az univerzumot. Szándéka az volt, hogy tanulmányozza a szentek természetét. Így érkezett meg a Kávéri folyó partjára, ahol a Sahya-hegy emelkedett. Egy nagy szenttel találkozott itt, aki piszokkal és porral borítva a földön hevert, ám rendkívül mély lelki megvalósítással rendelkezett.

Az emberek sem cselekedeteiből, sem testi vonásaiból, sem szavaiból, sem társadalmi helyzetének jellemzőiből nem tudnak rájönni, hogy a szernt ugyanaz a személy-e, akit korábban ismertek.

Prahláda Mahárája aki Isten szolgája illendően imádta a szentet, aki úgy élt, mint egy óriáskígyó. Tiszteletteljes hódolatát ajánlotta neki, majd fejével megérintette lótuszlábát, s aztán hogy megérthesse őt, végtelenül alázatosan kérdezősködni kezdett.

Amikor látta, hogy a szent meglehetősen kövér, így szólt: Kedves Uram! Semmit sem teszel a megélhetésedért, mégis olyan erős a tested, mint egy materialista élvhajhászé. Tudom, hogy ha valaki nagyon gazdag és nincs semmi dolga meghízik, mert csak eszik, alszik és nem csinál semmit.

Óh, bráhmana, aki tökéletesen ismered a transzcendenst! Nincs semmi dolgod, ezért a földön fekszel, és az is érthető, hogy nincs pénzed az érzéki élvezetre. Hogyan híztál meg ennyire? Ha nem tekinted szemtelennek a kérdésemet, kérlek mond el, hogy történhetett ez meg!

Minden tekintetben műveltnek, tapasztaltnak és értelmesnek látszol, uram. Szépen beszélsz, olyan dolgokat mondván, amelyek örömet okoznak a szívemnek. Látod, hogy az emberek általában a gyümölcsöző tettekbe merülnek, te mégis itt fekszel tétlenül.

Nárada Muni folytatta: Amikor Prahláda Mahárája, a Daityák királya így kérdezősködött a szenttől, nektári szavainak zápora elbűvölte a szentet, aki mosolygó arccal felelt kérdéseire.

A szent így szólt: Kedves királyom! Annak ellenére, hogy mindent tudsz, feltettél néhány kérdést, melyre megpróbálok válaszolni annak alapján, amit a hiteles tekintélyeket hallgatva megtanultam. Most nem maradhatok néma, mert egy olyan személyiség, mint te vagy, a legméltóbb arra, hogy egy megtisztulásra vágyó ember beszéljen vele.

Kielégítetlen anyagi vágyaim miatt az anyagi természet hullámai elsodortak, s így különféle fajokban a létért küzdve számtalanféle tettet hajtottam végre. Az evolúció folyamata során, amely a nemkívánatos anyagi érzékkielégítés miatt végrehajtott gyümölcsöző cselekedetek eredménye, ebbe az emberi létformába kerültem, amelynek segítségével eljuthatok a mennyei bolygókra, elérhetem a felszabadulást, alacsonyabb rendű fajokba kerülhetek, vagy újra az emberi lények között születhetek meg. Ebben az emberi létformában a férfiak és a nők a nemi élet okozta érzéki élvezet kedvéért házasodnak össze, de megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy egyikük sem boldog. Ezért aztán amikor láttam, hogy az anyagi cselekedetek az ellenkező eredményeket hozzák, felhagytam az efféle tettekkel. Az élőlények számára a valódi életforma a lelki boldogsággal teli élet, s ez igazi boldogság. Ezt a boldogságot csak akkor érheti el az ember, ha felhagy minden anyagi cselekedettel. Az anyagi érzéki élvezet puszta képződés. Ezt végig gondolva hátat fordítottam minden anyagi tettnek, s most is fekszem. A testben élő feltételekhez kötött lélek így amiatt, hogy a testével azonosítja magát, megfeledkezik saját érdekéről. A test anyagi, ezért az élőlénynek természetes hajlama, hogy vonzódik az anyagi világ változatosságához, s így szenvednie kell az anyagi lét gyötrelmeitől.

Ahogyan az őz tudatlanságában nem látja a fűvel benőtt kútban a vizet, s így másfelé fut víz után, úgy az anyagi testtel borított élőlény sem látja a boldogságot saját magában, hanem az anyagi világban fut a boldogság után.

Az élőlény boldogságra törekszik és igyekszik megszabadulni a szenvedés okaitól, de tervei a különféle testekben végül sorra meghiúsulnak, mert az élőlények különféle testei teljes mértékben az anyagi természet irányítása alatt állnak. Az anyagi cselekedetek mindig háromféle gyötrelmes feltétellel keverednek. Így aztán még ha valaki el is ér valamiféle sikert az ilyen cselekedetekkel, mi haszna származik belőle? Továbbra is engedelmeskedni kényszerül a születésnek, a halálnak, az öregkornak és a betegségnek és el kell szenvednie gyümölcsöző tetteinek visszahatásait.
A szent folytatta: Látom, ahogy a gazdag ember, akit az érzékei legyőztek, végtelen kapzsiságában egyre csak vagyonát gyarapítja, ezért álmatlanságtól szenved, mert minden kincse, minden gazdagsága ellenére mindentől retteg. Aki anyagi hatalommal és anyagi gazdagsággal rendelkeznek, örök aggodalomban élnek az állam törvényei, a rablók és a tolvajok, az ellenségek, a családtagok, a négylábúak, a madarak, az adományra éhes emberek, az elkerülhetetlen időtényező, de még saját maguk miatt is. Mindig mindentől rettegnek. Az emberi társadalomban minden okos embernek fel kell adnia a bánat, az illúzió, a félelem, a düh, a ragaszkodás, a szegénység, és a fölösleges munka eredeti okát. Mindezek eredeti oka nem más, mint a vágy a szükségtelen tekintélyre és a pénzre.

A méh és az óriáskígyó két nagyszerű lelki tanítómester, aki saját példájukkal tanítanak bennünket arra, hogyan érjük be azzal, hogy gyűjtünk, és hogyan maradjunk egy helyben, egy tapodtat sem mozdulva. A méhecskétől megtanultam, hogy ne ragaszkodjam a pénzgyűjtéshez, mert bár a pénz olyan, mint a méz, tulajdonosát bárki megölheti, s elveheti tőle kincsét. Nem törekszem arra, hogy bármit is szerezzek, hanem megelégszem azzal, ami magától jön. Ha nem kapok semmit, türelmes és nyugodt vagyok, mint az óriáskígyó, s így fekszem napokon át. Néha nagyon keveset eszem, néha nagyon sokat. Ételem néha ízletes, néha állott. Néha nagy tisztelettel Istennek felajánlott étellel kínálnak, néha hanyagul elém dobják az ételt. Néha nappal eszem, néha pedig éjszaka. Azt eszem hát, ami éppen elém kerül. Hogy elfedjem testem, azt használom, ami van – legyen az len,selyem, pamut, kéreg, vagy őzbőr, ahogy a sors hozza – , s teljesen elégedett és nyugodt vagyok. Néha puszta földön fekszem, néha levelek, füvön vagy kövön, néha hamun, néha pedig mások kívánságára egy palotában alszom, a legjobb ágyban, párnák között.

Óh, uram! Néha nagyon szépen megfürdök, szantálfapéppel kenem be az egész testem, virágfüzért viselek, szép ruhákba bújok és felékszerezem magam. Ilyenkor úgy utazom mint egy király, elefánton, hintón vagy lovon. Néha azonban anyaszült meztelenül járom a világot, akár egy szellemjárta ember. Minden ember másképp gondolkodik, ezért nem az én dolgom, hogy magasztaljam vagy gyalázzam őket. Csupán jót kívánok nekik, azt remélve, hogy egyszer ők is eggyé akarnak válni a Felsőlélekkel, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Krishnával. A jó és rossz közötti megkülönböztetést, ami az elme kitalációja, egy egységnek kell tekintenünk. Merítsük ezt az elmébe, melyet aztán ajánljunk a hamis egóba, majd a hamis egót ajánljuk az anyagi energia összességébe. Ez az a folyamat, amellyel leküzdhetjük az illuzórikus megkülönböztetést. Egy bölcs gondolkodó embernek fel kell ismernie, hogy az anyagi lét illúzió. ez csakis az önmegvalósítás révén lehetséges. Az önmegvalósítást elért embernek, aki valóban látta az igazságot, az önmegvalósítás állapotában létezve le kell mondania minden anyagi cselekedetről.

Prahláda Mahárája! Te kétségtelenül egy önmegvalósított lélek vagy, és a Legfelsőbb Úr híve. Nem törődsz az emberek véleményével vagy az úgynevezett szentírásokkal. Ezért azután minden további nélkül elmondhattam neked önmegvalósításom történetét.

Nárada Muni folytatta: Miután Prahláda Mahárája meghallgatta a szent tanításait megértette, melyek a tökéletes ember kötelességei. Illendően imádta a szentet, majd engedélyt kért tőle, hogy távozhasson s hazaindult.